hétfő, május 17, 2004

hétfőeste, kilövés...

a hétvége borzalmas volt.
szombat reggel hatkor ültem a vonaton, Kooolozsvár felől. felült két szépséges francia maca, olyan igazi Amelie-k, amilyenekért bolondulok mostanában. kis öntudatos libák, akik franciául olvassák Ionesco-t akit én még románul se, amit persze szégyellek, ezt igy illik.

az egyik lány ártatlan értelmiségi volt, falfehér arcú, rövidhajú fruska, egész úton aludt. a másik már érdekesebb, kicsit testesebb, hosszabb göndörhajú, úgy nézett ki mint egy szimpatikus őszibarack. sármosan gyürött volt a leányka, bársony nadrágka volt rajta, alóla diszkréten kivillant egy korrekt bugyi, abból a fajtából, amit a nálunk felé honos leányok csak a nagyanyjukon láttak, szörnyülködve. Elég régen éreztem ilyen finom, visszafogott vonzerőt egy nőben, illetve mi mást is. ha nem tudok franciául annyit, hogy elmagyarázzam nekik a visszafogott bugyikról szóló, instant tézisemet. úgyhogy az Adevarult olvastam, ő Ionescot, és közben sandán bámultunk a lófaszba, mikor mozdul meg a másik, legalábbis én ezért.

Az érzékeket melengető hölgyek hétvégéje volt ez. merthát ki gondolta volna, hogy mi történik délután. délután semmi különös nem történt. újabb érzékeket melengető hölgy került utamba.