péntek, május 21, 2004

pirelli, banzáj, parazita

Pirelli, először is. Ez volt ma a sláger az üzletben. megjött egy kövérkés, birkagöndörhajú csávó, egy aranyos 25-26 éves leánykával, és csendben, semmi felhajtás nélkül vettek négy gyönyörüszép Pirelli P6000-est egy piros Fabiára. a fickó csak mosolygott, a lányka vásárolt. Porcelánváza alakú, jólöltözött hölgy volt, egy szép példánya a női yuppie generációnak, ha van ilyen. megtetszett neki a gumi, kivett 13 millát és már indult is. majd, a faszi is rendelt négy darabot a sajátjára. micsoda családi harmónia.

majd, visszahivtam a tegnapi srácot, akinek a 195-6o-as Pirellit hoztam, hogy tényleg 3milla2ooezer, úgyhogy jöhet. félóra múlva megjelent egy idegen csákó, és kérdi: Pirelli gumi van? hát bzmeg. hogyne.

Aztán, este hazaértem és a húgom meghozta a Bonanza Banzájt. nagyon régóta kerestem már. hiányzott a Bonanza hideg fémes, tehnokolragasztós hangzása. Betettem az első számot, Szárnyas Fejvadász. és nagyon meghatódtam, mert eszembe jutottak a Metszéspontban töltött napok, főleg éjszakák, amikor Bonanzát és stakka bo-t hallgattam, az iroda illata, Tókos amint csapzott hajjal, cigivel a kezében áll az ajtóban. szép idők voltak. Aztán, Parazitii-t hallgatok éppen, nem is olyan rossz.

Ez a Pirelli érdekes dolog. Szoktam azon gondolkodni, hogy -akár csak az autóknak- az autógumiknak is van egyfajta egyénisége, külsőre. A Pirelli P6000 lehetne egy Angelina Jolie-féle Tomb Raider-hősnő, a Michelin Pilot Primacy akár egy angol úrikisasszony, rafinált és affektáló. A Conti Premium Contact, a gumiipar fiatal Marlon Brandója: csupa raffinement, elegancia. aztán, az aszfalt elcsúfítja, kicsit kopottan már nem az igazi.
ideje lefeküdnöm, mielött még összehasonlítanám a fém és müanyag szelepházakat az elefánt és szélmalom hasonlatával.