péntek, június 25, 2004

búcsú

Szomorú vagyok, elvtársak. (ha emlékszik még valaki Hofi Géza poénjára) És mérges is. Apám elvesztette a telefonját, azt a drága kis Nokiát, ami több mint egy éven keresztül a féltett kincsem volt. még abból az idökböl, amikor a Nokia 6310i még igazán ritka dolog volt, na mindegy. Szóval a tegnapi nap az átlagosnál is forgalmasabb volt, ma reggel apámék elutaztak, infokommunikációs szempontból érdekes felállásban. Ugyanis, mivel még a kártya sincs meg, persze elsö percben letiltottuk mert a becsületes megtalálók Braziliát is nyomhatják vele. Erre apám kölcsönkérte a húgom rózsaszín-lila-narancs SonyEricssonját, a pillangós animált menüvel és aprófasz gombokkal. ja és vettünk hozzá egy oranzs ötdolláros kártyát is, hahahahaaaa.
Tekla kedves már elöre is boldog szülinapot kívánt, amit ezúton is köszi, vasárnap lesz. húúú, belegondolni is rossz. Na, lassan reggel nyolc lesz. megyek az Orange-hez, telefont venni, meg kártyát cserélni. Ja és message for Tiborc: bzmeg, mostmár lehet kommentelni, akkor mér nem kommentelsz?

1 Comments:

At 8:04 du., Anonymous Névtelen said...

Mit gondolsz, hogy meg fogsz szabadulni a kritikatol.
Mi a tokom? azert az ocska nokiaert vagy ugy lekonyulva. Veszek en neked 2.5 millaet ahanyat akarsz.
Maskulonben ezzel is csak te nyersz, mert veszel apadnak egy jobb telefont aztan majd kicsereled a tieddel. Hat akkor meg mit akarsz....?
Ez meg csak a kezdet

 

Megjegyzés küldése

<< Home