hétfő, július 26, 2004

elég zavarosak a dolgok, szeretnék is menni meg nem is, tudod, ilyen elutazás elötti katapult, azaz dejóóóó, dejóóóó, viszont félek hogy ez az 5 nap nem lesz olyan állatikurvafasza mint ahogy azt elképzeltem, de a jogsis sztori, söt nemis, az elsö út, magamban, amit már ezerszer végigfutattam az agyamban, nos az volt ilyen, hogy amikor anno hazavittem Krisztit, és a pici apró utcákon, minden egyes csatornakerülésnél a fejem is arra döntöttem (köszi, Ayrton Senna :)) amerre a kocsi ment, szóval akkor bejött ez a fasza érzés, talán ez lehet az élet egyik rejtett processzora is, hogy aszondod, mióta vágyom erre, és most ittvan. bármi legyen az. ja, és vannak még ilyen kis apró ficsörök az életben, talán majd máskor. ha találkozok eggyel.
Ma rohantam, bepésztelhetném a tegnapit, ami amúgy ma hajnali, és reggel nyolc elött tiz perccel automatapilótán megébredtem, a teló nem csörgött. elsö munkanap, hogy apámmal ketten nyomjuk az üzletet, Zsolti szabadságra ment, és nagy a nyüzsi, persze ellógtam Tiborcnak jegyet venni, meg becserélni a Depeche Mode kazettát, ami elég hihetetlen, de sikerült, és ami viszont teljesen hétköznapi, hogy az új is úgy szól, olyan kásásan és balfaszul, mint a régi, a pénteki.
aztán, fodrászkodtam, és egy kis technológiai orgazmusért bementem az EuroGsm-hez, hogy állítsák be a telcsin a GPRS-t, sikerült is, de a blogger.com sajna nem megy. nem maradt más hátra, mint elcaplatni majd az internetsátorba és szpotolni, kegyetlenül.








1 Comments:

At 1:26 de., Anonymous Névtelen said...

"a mókusok nem tudnak aludni"

 

Megjegyzés küldése

<< Home