rágó és gumi

a véjndiáktalálkazau jau vaut. ezer hangya módjára kavargó tömeg, magassarkúban tipegö harmincas macák idétlenkednek a porban, behúzott hasfal, kis táska, a férjeik pedig izzadtan, szívrohamközeli extázisban éneklik a régi haverekkel azt, hogy "ugye mi jó barátok vagyunk". Nem más ez, mint egy édeskesernyés meganosztalgiaparti, aminek közepén félmagamban keringtem, mert Csomai pajtással úton-útfélen elvesztettük egymást. Igy sikerült többkevesebb értelmes félmondatot váltanom Bogossal, Robival, régi szomszéd és jóbarát, meg az elmaradhatatlan Sipos tanár úr, szóval mindenki akivel sajnos csak itt lehet.
régi osztálytársak közül csak azok, akikkel amúgy is. ez a véndiáktalálkozók paradoxona, hogy akikre kiváncsi vagyok, (mind az öt ember) azokkal tartjuk (tarcsuk) a kapcsolatot. Ancsuka, Ibolya, Ildi, Maresz, Tibi meg Sorbán kolléga. Aki, bár haragszom rá mert pár hónapja baszik felcsengetni, pedig én szoktam, öt olvashatjuk az magyar interneten itt, itt, itt és itt.
Stier Petyával szeretek beszélgetni, tegnap is, de amint leültünk az asztalukhoz, belekeveredtem egy szerencsétlen beszélgetésbe, amelyben Sebesi Jóska fejtegette a amerikai négerekkel kapcsolatos eszméit, tapasztalatait, hogy mennyire arcbamászóan buták és nagyszájúak. te tudod, ottvoltál.
CZ-vel is szeretek beszélgetni, most viszont elmaradt, de úgyis szoktuk péntekenként nyomni a save the world dolgokat, esténként az Euróban.
Egykori filozófiatanárnömmel pedig megvitattuk a nemzet ügyét, csak úgy privátban, és kölcsönösen osztottuk egymás nézetét abban a szívbemarkolóanlélekemelöenfelemelö pillanatban, amikor a színpadi szintetizátor háttérzenéjét semmibe véve, valamelyik Botswanába elszármazott részeg nemzetmentö felállt, és elkezdte énekelni a Himnuszt, mi pedig nem álltunk fel. A Székely Himnuszra sem.
Bocs, fiúk, illetve apukák és anyukák, akik ma délben, a kiadós itthoni tyúkhúsleves után beültök az Opel Zafirátokba, egy utolsó tankolás a petei úti Molnál majd emelkedett lélekkel, hazacaplattok Untermuntenhausenbe, vagy nemtomhova, szóval azért nem álltam fel, mert ha kedvem tartja, mint ahogy a céget is pirosfehérzöldre festettük, ha kiállok az udvarom kellös közepébe és eléneklem, akkor én MEGTEHETEM, ti pedig ott, nem. Ezért jó egy ilyen találkozó.

posted by ger @ 1:50 du.