Úgyértem hogy megvan a leltár, az árlisták készek, a gumik frissek és szépek, ha minden jól megy és Fortuna asszony biciklije nem lesz defektes, akkor eladok négy gyönyörü Pirelli P Zero Rosso gumit Nagyvbáradra, és elég science fiction, de hátha én fogom elvinni öket Nagyváradra.
Van ott ugyanis egy hölgy, akit meg szeretnék látogatni és akit, azthiszem, szeretek. Elég elnagyoltam fogalmazok, de úgyis tudod. Szeretem az érintését, a kacagását, repkednek az smsek, egyik hétvégétöl a másikig élek, ami túlzás, de igaz, hogy igaz kéthete vagyunk, meg amúgyis elvagyok, de mint anno (elsö szpotjaim korában)(akkor tényleg rohadtul magányos voltam), a naplóm, most ö tölti ki a mindennapjaim. Nem teljesen, mert mellette még elvagyok itt magamnak, de nem hívott tegnap este, és üresen tátongott a fejem, szerettem volna csacsogni vele, de méginkább sétálgatni keresztülkasul a városban, további kérdések, mint hogy mi lesz a távkapcsolattal, még nem érdekelnek, csak valahol nagyon mélyen lent, ugyanis ilyen kérdéseket még magamnak sem merek feltenni, hogy meddig mehet az úgy, hogy egészhéten dolgozunk, és hétvégén pedig Nagyvárad és Szatmár között félúton, mondjuk Piskolton a dinnyeföldön találkozunk, bele se merek gondolni.
Tegnap este holtfáradtan Kispált hallgattam, egy olyan dalt amit Cuji kollégával közösen óbégattunk a Félszigeten, most pedig a szöveget is meghallgattam, szóval sok értelme nincs, már a "Halszív" cim is elárulja, de azért, valakinek csak mond valamit.
Játszik a szív / Mikor dobog / Lassan - lassan / Leng a testben /Fejtsük meg. vagy ne is, hú nagyon jól esett irni egy kicsit, kösz hogy vagy, Tisztelt Olvasó.
Még küld vért / A szárnyakhoz / Hogy teljen benne / Azoknak kedve.
posted by ger @ 1:04 du.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home