vasárnap, szeptember 12, 2004

101, különkiadás, Nagyvárad

ülök egy szobában, ami egy lakásban van ami a Sógiéké akit nem igazán merek még lesógizni, hanem inkább Tibor, nade tegnapról: reggeltöl meló, Zsoltiposzton, és muszáj leirjam hogy eladtam negyven liter BP kamionolajat, ami két huszas kannában volt és már olan régóta hogy tiszta dzsuva, por és hamu volt, de egypár tech-spec duma után a Tisztelt Kliens rábukott és mostmár azt is tudja, hogy a BP-ben hány százaléka van az angol anyakirálynönek, ami persze túlzás, de érted.
Vonatra ültem, mert az elsö bárába beszerelt ködlámpa elcsúfitotta a Pingvint és nem is müködött meg aztán csak estére értem volna a Nagyvárad-Szatmár gyorsasági szakasz legdurvább részéhez, és mivel az utat se ismerem, autóvezetésileg, biztos beleszálltam volna az elsö gödörbe és zuhantam volna a Föld középpontja felé.
Kétóra vonat után Kicsike, Réka és Tibor az állomáson vártak, ahonnan elgyalogtúráztunk a Körös-parti Bridge Pizzériába, ahol hangulatosan meg finom pizza és sör, majd hazataxi, ekkor jött Kótai Misi, aki bokszolt és Madár aki már szebben, bár nekem inkább showdolognak tünt, hogy a saját klub, saját hazájában, elöre megirt szkriptek szerint gratuláltak meg minden, kiváncsi vagyok mi lett volna ha az érdekes nevü, meg arcú Alehandro von Lakatos, tiszta misztikum amúgy a neve, de mégis, románul beszélt, szóval ha szétverte volna, de ne legyünk rosszak.
Most pedig kávézunk és valami idióta fözöcske-showt nézünk a tévében és megérkeztek Sógiék, a piacról, tele zacskóval, én pedig átadom a gépet, meg inkább azért mert még pár óránk van az egynapos hétböl.

posted by ger @ 10:54 de.