szerda, szeptember 22, 2004

ez a mai újabb rohadt nap volt. kezdödött avval, hogy félhétkor kiugrom az ágyból, elötte ébresztem a jányt és hétkor benn voltam a melóban, hideg és morcos idö volt, apám a tetön, úgyhogy én vagyok a fedélzeten, a szokásos, valahogy nincs kedvem mostanában gumizni, ennek most [kivételesen] nincs köze a lavhoz, hanem ahhoz, hogy holnap felteszek egy hirdetést, hogy gumiszervizbe keresek valakit, aki dolgozni szeretne. Zsolti mellé, mert már utálok piszkosan járni ideoda mert én szedtem le az árut.

Meg mászkáltam egy kicsit pénzbehajtani, aztán délben haza, hogy a húgom gépén tervezzem meg a gerbog stand vizuál anyagait, úgyismint plakát, szórólap, banner, szopás. nem meséltem?
Ez a Karesz autós fesztiválja, ahová a cégünk szállitja a gumis standot, ez az én ötletem volt, én balfasz, amúgy arról szól hogy kimegyünk a központban megrendezésre kerülö autós népünnepélyre egy kis sátorral, benne asztalka, gumis szórólapok, gumik, meg Zsolti és én.
Gabi viditott fel, mint mostanában mindig, mert hulla és ideges voltam, hogy nem lesznek meg idöre a dógok, de jön hétvégén és közösen megcsináljuk, én tervezem, ö meg kivitelezi a cégnél ahol dolgozik, imádom ezt a nöt. de nem a melója miatt. és hazaértem, elöszöris letöltök pár nyersanyagot, made by www.sxc.hu, a dizájnoló emberiség legnagyobb vivmánya, nos ebbe aludtam bele. majd haktor hivott apám, hogy minek nem megyek vissza a céghez, ö nem fog fel-le szaladgálni a létrán ha valaki vásárolni akar. merthogy, este én vagyok az üzletben.

hogy egykis szint vigyünk a szürke bloghétköznapokba, ami félóra nyavajgás hogy szar a meló és hiányzik a nö, nos következzen egy más müfaj, elsö próba, amivel kacérkodom egy pár sor erejéig, lemezkritika. premier.