hétfő, szeptember 13, 2004

szombati sztori, kirohantam az állomásra és igen, elég nehéz a kétóra út magamban, ezért már elöre betáskáztam az AutoNettöl kapott kis kézikönyvet, olvasás céljából, amely szinteszószerinti magyar forditásban hogy, elsö rész: Tengelykapcsoló-problémák felderitése és javitása, illetve második rész, egy könnyedebb, bulvárosabb stilusban: Felfüggesztés-problémák felderitése és javitása, talán nálam lehetne depisztálni egy újfajta narkopszichózist, a mazo-techniko-dunlopo-skizogumifréniát, azt hiszem irtam már erröl, szóval megvettem a jegyet, majd, még van pár perc, szombat délután amúgy elég science-fiction friss újságot keresni, de jó a magazin vagy a keresztrejtvényfejtés is, szóval megtámadtam az egyetlen elárvult standot ahol egy negyvenes hölgyek által hordott sapkát hordó negyvenes nö válaszolt, hogy csak az van, amit látok. egypár meredezö csecs [igen, ez a legpontosabb] lógott le, újságban, szatyrokban, meg azért már ennél finomabb a férfiizlés, minthogy ilyen kilencvenes évekbeli divatbeli szöke amazonokat nézzen fejjel lefelé a kalauz, ha a jegyem kéri, akkor mondom kéne ami van, valami autós, vagy számitógépes lap? semmi más, kérdem én, mondjuk Catavencu? mire a hölgy, mondja hogy van 22-es, és hozzáteszi, egyfajta nemistommilyen, kedves féltéssel, meg, ha tudnám hogyan, nem irnám ide, szóval azt mondja:

Aveti grijă, e revistă culturală! [vigyázzon, kulturális lap!]


nabazmeg. Ennyire úgy nézek ki? illetve, hogy? nos, maradtam a 22-esnél, ami egy elég fos lap, de hogy teljes legyen a paletta, vettem mellé egy Tabu-t, és igy jár az, aki oan médiafogyasztó mint én, hogy hall is, meg nem is, szóval hallomás alapján megvettem ezt a szart, amiröl azt hittem, hogy egy kozmopolita Plai cu Boi, erre a második oldalon szembeköszön egy Garnier reklám, ekkor feladtam és kezembe vettem a Tengelykapcsoló-problémák felderitése és javitása cimü, örökérvényü és elidegenithetetlen eszmei tartalommal biró olvasmányos kalandregényt. Mai menü pedig, a Szalacsi videó töltögetése mellett, köszi Sógi, két új napló, elöszöris az eddigiek között legdizájnilag legszebb, Lullaby naplója, a másik pedig elég hardcore, konzervativ dógok kiméljenek, amúgy fiktiv, a férfi álmodik, csekkit.

Amúgy fáradt gumiszagom van, és ma ismét rádöbbentem, hogy pont azokat hanyagolja az ember, akik megérdemlik, és elég hosszú már a sor, de elég csak kettöt emlitenem, egyik HZS, régnemlátotthallott newyorker barátom, másik pedig Joe és Joe-né, Maresszel pedig tegnap sziapuszi-smseztünk, a légböl kapott sziamivanveled smsnél nincs jobb, ma is irok valakinek, csak az benne a sajnálatos, hogy akivel már rég nem tartod a kapcsolatot, az tuti hogy idöközben átváltott Connexröl Orange-ra, ami meg azontúl is sajnálatos.