péntek, május 06, 2005

aztán, vasárnap délben felakasztottuk a traktor mögé a pótkocsit azaz remorkát, Tibi vezetett mi pedig hárman ültünk fenn a platón, sörökkel meg sütnivaló kolbászokkal megrakva, aztán mikor már szétrázta az agyam akkor én vezettem, és épp csak annyira adtam át a kormányt, ameddig Tibi a négykerékhajtású Volvo traktorral átgázolt egy cirka egyméter húszcentis vízen, majd rá két méterre, kiesett a kerék, meg a csapágy. A heveny agyvérzés után Tibi riasztotta bátyját, Csongort aki -egyéb terepjáró, ló, tank és bármimás híján- a kis Pingvinemmel hozta ki a traktormentö felszerelést, emelöt, rudakat meg deszkákat. Én közben nagyon élveztem a problémát, a lányok a kerék kitörésének tőszomszédságában megterítettek, és sütkéreztek ameddig a férfinem, lazán összegépzsírozva kezét, meg mindenét, olyan elmés megállapitásokat tett, mint pl: bazmeg, ez tényleg kiesett és satöbbi. A kis Nissan persze nem a vízen, hanem mégrosszabb, az erdön keresztül (vagy azt megkerülve) jutott el hozzánk, amikoris már három helyi traktorista (az egyik, mint megtudtuk, Reszler Pityu bácsi, a történelmi hűség kedvéért) is a helyszinre érkezett. Reszler Pityu bácsit friss Heineken sörrel köszöntöttük, bár a kutyafasza se ismerte, addig.
A természet lágy ölén elköltött ebéd után, indulhattunk három kerékkel haza (amúgy, egész érdekes, ahogy egy kalapácsnyéllel kitámasztva a másikoldalon található féltengelyt, a traktor három keréken is megy, rajongóknak vagy kérésre rajzot is mellékelünk) Így, még lassabb és rázósabb lett a hazaút, végig a faluban cigánsoron, aztán a vasúti töltésen keresztülmenve, illetve arról leereszkedve a traktor orrabukott, mint egy pukkedlizö elefánt, elsökerék híján. Cirka másfél óra alatt, rendkivüli izgalmak során két középrészeg traktorista (az egyiket Ezredesnek hivják, a másiknak pedig agárkutyája van) visszaboritotta, háromkerékre, én pedig nagyon élveztem, tréningnadrágban, és sehol egy handsfree.

posted by ger @ 2:13 du.