rágó és gumi

csütörtökeste került sor a Nulladik Erdélyi Blogtalálkozóra, melynek keretében offlineban is sikerült megismerkednünk, illetve nekik engem, mivel a többiek már ismerték egymást. Rékunak igértem egy Mobil1es utazópárnát, ami elö van már készitve hogy a Cargus hétfön Kolozsvár felé repitse. Távlati célokat nem fogalmaztunk meg, és zárónyilatkozat sem született, sörök fogytak engem pedig Sipike érdekesnek/érdemesnek tartott arra hogy a cityzen rovatába meginterjúvoljon, ezt szintén a Bulgakovban nyomtuk le, péntek délben.
Útközben is Redbullal jöttem, és az utolsó negyven kilométeren már elég hangosan hallgattam a Rammsteint, aztán pityeregtem is mert felhivott Kisgabi hogy elhunyt Sógiék csodálatos kutyája, Jessica, egy kis szörös puli amelyik körbekörve pörgött örömében, amikor látogatók érkeztek hozzájuk és sokkal szociábilisabb meg emberszeretöbb volt mint bármely...ember. kegyetlen emberek, valszeg szomszédok pedig megmérgezték. Ugyanezt a tehetetlen dühöt érzem, amikor megsimogatom az én kutyám, Kokó fejét és érzem azt a göböt, ahol fejbeverték vagy ö verte be a kapu rácsai közé és ami valószinüleg az epilepsziás rohamait okozza, a múlthéten a hetvenkilós kutyát alig tudtuk felemelni, és elszorult torokkal néztük ahogy fekszik a földön.