galéria
Kisgabi nagyon aggódik, meg anyám is. én még mindig stresszes, vagy inkább szorongok, mert most hétfö éjjel háromnegyed egy van, és tiz perce fejeztük be az autó javitását, amelyröl kiderült, hogy a balesetkor nemcsak az elsö dupla karburátor, hanem a szívótorok is megsérült, meg elektronikai szálak szakadtak, igy a csütörtöki indulásig pontosan két napom van arra, hogy megszokjak egy teljesen új stilust, a szük kanyarokat a betonon, majd egy teljesen ismeretlen pályán, a hegynek felfelé, kamikaze módon repülni felfelé, kanyarban kézifékkel és padlógázzal. holnap még leadok egy megrendelöt, és hagyom a cégügyeket a picsába. a cél pedig péntektöl az, hogy végigmenni, ami egy szelet tehnikai és egy szelet emberi tényezö, az utóbbihoz pedig fáradt és szétesett vagyok. és kurvára félek. tegnap pedig gyorsulási verseny volt, fényképek is lesznek, most legyen elég ez a röntgenkép az agyamból belülröl.
posted by ger @ 12:40 de.
1 Comments:
Sok szart a versenyekhez!
Ajánlom, hogy éld túl ezeket a kanyarokat, mert különben nem sörözünk a Félszigeten! ;)
Megjegyzés küldése
<< Home