otthonról haza
Életem elsö igazi Olvasói Levele következik, amely nagyon jól esett, akárcsak BaraTimi messzitávolbóli kommentjei, levélben viszont senki nem kérte még ki a véleményem, különösen ilyen ügyben nem. Köszönöm a bizalmat, Attila.
Válaszoltam is neki, zanzásitva majd azt is felteszem, addigis várjuk a többi kedves olvasó kommentjeit "menjek-e haza egyetem után" témában plíz.
"Temes városában tengődöm, de erőst vágyom már haza (Sepsiszentgyörgy), ahol édesapám impériuma (a változatosság kedvéért építőanyag lerakat és mini téglagyár) vár tárt karokkal. Az egyetlen dolog amitől félek az a Nagyfőnök. Bizonygatja ugyan, hogy hagy dolgozni, nem szól belém meg mittoménmi, de nehéz ezt elhinni. Nálad milyen volt? Mennyi idő, míg elhiszik az öregek, hogy "téllegnemhülyeagyerek"? (Jó... feltéve, hogy nem balfaszkodik az ember fia). Az igazság, hogy itt is nagyon jól megvagyok, szabadúszó, jó a pénz is, de iszonyúan vágyom már haza, plusz, hogy édesapám szívesen nyugdíjazná már magát és a legnagyobb fiúgyermeki státus kötelez egyes dolgokra :)
Lehet, hogy bennem van a hiba, de a céges bejegyzéseid a legjobbak :){ilyet aztán még tényleg senki nem irt:)). szerk } Na kellemes hétvégét, Attila
(Miért nem költözik fel Gabi-kislány melléd?)
Válaszoltam is neki, zanzásitva majd azt is felteszem, addigis várjuk a többi kedves olvasó kommentjeit "menjek-e haza egyetem után" témában plíz.
2 Comments:
a Zálmokat követni, mindig, bárhova! :-)
Én ugyanezen törtem a fejem 4-5éve, Bp-n maradtam és jól érezzük magunkat, azóta családommal. Kedvesem, pesti lévén nehezen szokta volna meg Brassót :-) és nagyobb öröm hazajárni Édesanyámékhoz
Megjegyzés küldése
<< Home