rágó és gumi

reggel kelek, ismét késve mert már ötödjére állitottam át a zörgést. a felásott utcánkat már a viz is elöntötte, be se merek menni autóval, amely még mindig Oltcit, a széthullóban levő céges porszivó, Mela pedig megkér, vigyem át ölben az árkon. Délutánig kipakoljuk az összes gumit a raktárból, rendszerezzük, leltározzuk majd visssza, igy gyorsan kirakodóvásárrá fajul a dolog, estig tart a buli. Két kollégát még ráveszek egykis túlórára, egy szabadnapért cserébe. Ötkor felviom a hugit, hogy ebédelnék, persze semmi, ígyhát munkaruhában kiülök a Noparon teraszára, életem elsö Stroganoff bélszínjét elfogyasztani. Kényelmetlenül érzem magam, bár a pincér egy szót sem szól [igaz, Szatmárnak ezen a tizenöt négyzetméterén mérik a legmagasabb vendéglátási és gasztronómiai na meg stílus színvonalat, lásd ezüstlakodalmát ünneplő szerény házaspár leül, rendeléskor a pincér lefüleli, milyen alkalomból vannak itt és már érkezik is a pezsgő, a vendéglátó ajándéka] mellettem pedig újszerű, márkaszerű tréningbe öltözött olaszban dolgozó fiatalok cseverésznek kicsi életük nagy dolgairól. aztán vissza a céghez, a raktárban méret, márka, modell, sebességindex illetve kérések gyakorisága szerint. este pedig ismét Columbo kapitány, egy újabb izgalmas résszel, amelyben egyszer eltűnik, visszajön majd aztán tényleg meggyilkolját a szőke nőcit, aztán jön a szivarfüstben úszó csattanó, majd villanyoltás. ez a tegnapi, és ma van az utolsó ilyen napom. remélem