teljes szerpentin összefoglaló
a nagy összefoglaló lesz itt, arról hogy elöszöris nemgondoltam volna, hogy sikerül összehozni Kisgabit és a versenyt, de ime.
1. hétföestig tartott a veszekedés meg tanakodás apámmal, hogyan is legyen, meg hogy ezt nem hagyhatom ki, mármint a szerpentint, mert nagy buli és experience lesz, és ismét kiderült, hogy Kisgabi a kerekerdö legfrankóbb kislánya: "kicsim, bármi is lesz, én szeretlek". az lett, hogy kedd délben kettesben plusz Tibi indultunk a Pingvinnel a Félszigetre, útközben számtalan metaforát és szólást faragtunk a Tibi nagymamájának a múltkori, objektiv és tanitó célzatú megjegyzéséböl, mely szerint "ennek a gyereknek olyan Hitler-esze van", hahahahaha. sátorbontás, Kisgabival pár rövid kettesbenóra, majd reggel hétkor, zúgó fejjel vissza Szatmárra.
2. aztán edzés, apró ezmegaz javitása az autón, készülödés, betenni a 13-as kulcsot, versenygyertyát, benzint, olajat, emelöt, esögumit, esökabátot, vékony zoknit, bitter lemont, satöbbi, majd egy kora reggel, konvojban indultunk fel a Stana de Vale nevezetü egykori kommunista turistaparadicsomba.
a képen: Csabi 9-es Hondáját Nick fedönevü segitönk húzza, a mienket pedig az épp takarásban levö, cégünk emblematikus Mercedes W123-asa, a jóöreg Kobra. késöbb kiderült, hogy nem sokáig húzza :))Belényestöl felfelé mentünk cirka kétórát, amikoris a szervizautónak becézett öreg batár az egyik emelkedön, miután forralta a vizet és megálltunk, nem tudott elindulni. a massziv, kesernyés kuplungtárcsaszag persze a következö három nap laitmotivuma lett. Innen, a versenyautó egy Nissan Navara után kötve folytatta az útját, én pedig figyeltem a szük kanyarokat, amelyekben két autó nehezen fér el egymás mellett, az emelkedö 10%os, jobboldalon szakadék, baloldalon szikla. szemléltetésképp:
Ez pedig a komcsi hotel, amelyben laktunk, elötte a gyülekezö autók, a kép bal alsó sarkában: a kis P205, majd a 2 Honda Civic. de jöttek még maciBMW-k, kettesGolfok, AlfaRomeók, és Dacia Supernovák is. és jöttek a versenyzök, egyre többen, evvel exponenciálisan nött a fenekünkben a murok. ennyit mára
aztán, reggel lett és délben indul a verseny, az autó készitöje, Nelu elvisz egy körre, hogy megmutassa, mit és hogyan, neki a hegynek. megmutatja, hogyan kell indulni a startgéppel, egyes, kuplung benyomva, padlógáz. zöld lámpa, kuplung ki, az autó füstölgö kerekekkel indul, 6000-es fordulatnál kettes, a Discovery ürsikló startja-szerü gyorsulás, elöre sem tudok dölni, majd 6500-nál hármas, és már száz fölött vagyunk, pár másodperc alatt.
Az egyik hajtükanyarban, ez a közönség kedvence, a hátsókerék megcsúszik a homokon, a fenekét tolja a sziklafal felé, én pedig egy századmásodpercre elbizonytalanodom, aztán rövid mérlegelés után belekapaszkodom a kormányba, és tövig nyomom... a gázt. az eredmény, a Yokohama versenygumik füstölnek, az autó pedig már felfelé rohan, a jó irányba, a szivem persze szinte megállt, de már nyomom is tovább, az idömérök után jön az élesre állitott futam. az utolsó körben már fárad a csuklóm, de jobban érzem az autót, észreveszem az út széléröl integetö ismerösöket. A vége, II. hely csapatban, V. hely egyéniben.
posted by ger @ 8:30 du.
1 Comments:
grat. Pali
Megjegyzés küldése
<< Home