kedd, október 25, 2005

egykis

egykis rész legyen itt magamból, ne csak benzines fékporos beszámolók, kár hogy most mutatnak az elébb még Istent dicsértem épp, valahányszor a Csillag vagy fecskét hallgatom, elérzékenyülök. Kisgabihoz vasárnap délelőtt érkeztem, mert szombateste annyira fájt a jobb medencecsontom a borulástól, hogy nem birtam felállni, aztán vasárnapi döglés, tévézés, aluszkálás után meglátogattuk Gyurit a tónál és a világ legszebb kutyáját, amely egy négyhónaposan negyvenkilós erdei mackóra hajazó pásztorkutya, a mioritikus fajtából. Tiborról pedig aszittem hogy már rég emigrált a nemtommilyen miskolci vegyiművekhez, pedig dehogy, otthon kepeszt már kéthete, úgyhogy őtis meglátogattuk, majd este ismét kettecskén, a legújabb közös hobbinknak hódoltunk, egy óra biliárd a Bukarestiben. aztán, reggel, szinte újjászületve reborn/reloaded megyek be dolgozni.